Napjainkban a megavárosok a gazdasági növekedés szinonimájává váltak. Mind a fejlődő, mind a fejlett országokban a legalább 10 millió lakosú városok a bruttó hazai termék egyharmadát-felét adják.
Sok elemző és politikai döntéshozó úgy véli, hogy ez a tendencia itt van, hogy megmaradjon. Állításuk szerint a nagy adatelemzés és a mobiltechnológia térnyerése serkenti a fejlődést, és olyan metropoliszokat, mint Sanghaj, Nairobi és Mexikóváros, úgynevezett „intelligens városokká” alakít, amelyek hatalmas népességükkel képesek gazdaságuk működtetésére és a világ erőviszonyainak megváltoztatására.
Technológiakutatóként azonban mi kevésbé látjuk rózsásan a városi jövőt. A digitalizáció és a crowdsourcing ugyanis valójában aláássa a megavárosok gazdaságának alapjait, amely jellemzően a gyártás, a kereskedelem, a kiskereskedelem és a professzionális szolgáltatások valamilyen kombinációjára épül.
A pontos képlet régiónként eltérő, de minden megavárost úgy terveztek, hogy maximalizálja a hatalmas népesség termelékenységét. Ma ezek a városok nagymértékben támaszkodnak a méretgazdaságosságra, amelynek révén a megnövekedett termelés költségelőnyökkel jár, valamint az emberek és cégek szomszédságokban és ipari klaszterekben való együttes elhelyezéséből származó megtakarításokra és előnyökre.
A technológiai fejlődés azonban most felforgatja ezeket a régi üzleti modelleket, és veszélyezteti a megavárosok jövőjét, ahogyan mi ismerjük őket.
A bomlasztó új technológia egyik klasszikus példája a 3D nyomtatás, amely lehetővé teszi, hogy az egyének a fagylaltoktól kezdve a gépalkatrészekig mindent „kinyomtassanak”.
Ahogy ez az egyszerűsített technika elterjed, a globális termelési folyamat számos láncszemének egy részét kiiktatja. A „közvetítők” kiiktatásával a 3D-nyomtatás végül az ellátási láncot az egyik végén csak egy tervezőre, a másik végén pedig egy gyártóra redukálhatja, jelentősen csökkentve a gyártott áruk előállítási költségeit.
Ez jó a transznacionális vállalatok és a fogyasztók haszonkulcsának, de nem a gyárvárosoknak, ahol a szállítási és raktározási infrastruktúra nagy része hamarosan feleslegessé válhat. A gyártási, logisztikai és raktározási munkahelyek, amelyek már most is számos nagy telephelyen veszélyben vannak, hamarosan világszerte veszélybe kerülhetnek.
Röviden, a 3D-s nyomtatás az iparosodásból eredő méretgazdaságosságot egy vagy néhány ember gazdaságává alakította át. Ahogy terjed, számos megaváros, különösen az olyan ázsiai termelési központok, mint a kínai Dongguan és Tianjin, széles körű zavarokra számíthatnak gazdaságukban és munkaerejükben.
A bevásárlóközpontok hanyatlása
A kiskereskedelmi szektor hasonló átalakuláson megy keresztül. A bevásárlóközpontok például, amelyek egykor a megavárosokban virágoztak, most az e-kereskedelem megjelenése miatt szenvednek.
A bevásárlóközpontok értéke mindig is abban rejlett, hogy méretgazdaságosságuk helyfüggő volt. Vagyis ahhoz, hogy a bevásárlóközpontok nyereségesek legyenek, nagy fogyasztói bázis közelében kellett elhelyezkedniük. A sűrűn lakott megavárosok tökéletesek voltak.
De ahogy az üzletek az internetre költöztek, a megavárosok elvesztették ezt a versenyelőnyt. Bár az online vásárlás nem váltotta fel teljesen a hagyományos kiskereskedelmet, az egyszerűség és a kényelem miatt világszerte számos bevásárlóközpontot kellett bezárni. Az Egyesült Államokban 2010 és 2013 között 50 százalékkal csökkent a bevásárlóközpontok látogatottsága.
Kína városait, ahol a kormány a fogyasztásra igyekszik építeni a nemzetgazdaságot, különösen súlyosan érinti ez a jelenség. Kínában van a világ legnagyobb e-kereskedelmi piaca, és becslések szerint az ország 4000 bevásárlóközpontjának egyharmada bezár a következő öt évben.
Ahogy a mobiltechnológia tovább terjed, és még a legtávolabbi lakosságot is eléri, ez a folyamat világszerte fel fog gyorsulni. Hamarosan az olyan kiskereskedelmi weboldalak, mint az Amazon, az Alibaba és az eBay minden okostelefont virtuális bevásárlóközponttá alakítanak, különösen, ha a drónos kiszállítás álma valósággá válik.
Az új munkaerő: Robotok, mesterséges intelligencia és az emberi felhő
Az üzleti világ változásai világszerte kihatással lesznek a városokra is.
A mesterséges intelligenciának, vagyis az AI-nak köszönhetően, amely lehetővé teszi számos – manuális és kognitív – feladat automatizálását, manapság búcsút mondhatunk az emberi banki pénztárosoknak és alapkezelőknek, helló, robotok!
A crowdsourcingnak kétségtelenül vannak előnyei. A Human Diagnosis Project a mesterséges intelligenciát és 70 ország több ezer egészségügyi szakemberének tömeges tudását felhasználva egy olyan globális diagnosztikai platformot hozott létre, amely minden beteg és orvos számára ingyenes – ez különösen a közegészségügyi szolgáltatásokhoz korlátozottan hozzáférő emberek számára jelent nagy segítséget.
Az együttműködés virtuálisvá tételével azonban az „emberi felhő” üzleti modellje a rendelők fogalmát is elavulttá teszi. A jövőben a különböző szakterületekről érkező egészségügyi szakembereknek már nem kell egymás közelében dolgozniuk ahhoz, hogy elvégezzék a munkájukat. Ugyanez vonatkozik más területekre is.
Egy irodahelyiségek nélküli világban az olyan hagyományos üzleti és pénzügyi központok, mint New York és London, megéreznék a fájdalmat, mivel a várostervezés, a területrendezés és az ingatlanpiac nehezen tudna alkalmazkodni a cégek és a munkavállalók változó igényeihez.
Kép forrása: vista.com
